Ha azt a szót halljuk szekta, mindig valami vallási konfrontációból született csökevényre, vagy éppen szélsőségesen destruktív hívő csoportosulásra gondolunk. Valami apropóján most előkerült számomra az AMWAY, amiről eszembe jutott: tulajdonképpen gazdasági alapon is lehet demagóg szektát szervezni mindenféle hitelvek nélkül.

Az AMWAY nevét valószínűleg legtöbben hallottuk. A pejoratív szemüvegen keresztül nézve egy multinacionális világcégről van szó, ami az MLM (Multi Level Marketing) üzleti megoldásain keresztül akar minél több embert magához csábítani. Termékforgalmazókat nevel, akikkel elhiteti: ha belépsz az AMWAY rendszerébe és beléptetsz a hierarchiában magad alá minél több embert, akkor olyan gazdag leszel, hogy minden hónapban ömlik a pénz a kasszádba és soha többet dolgoznod sem kell. Eltekintve attól, hogy egy keresztény embernek szinte ordít az istentelenség ebből a filozofikus mammon-imádatból, a piramisszerű elv még logikátlan is. Teljesen világos és a tapasztalat is azt mutatja, hogy valakinek mindig kell "legalul" lennie, aki a valós munkát végzi, hiszen ez tartja el a feljebb csücsülőket, akik folyamatosan pumpálják lefelé az ideológiát a hangyák lendületben tartásához.

Sajnos kamaszfejjel ezt az üzleti hittérítés én is bevettem. Egy-másfél évig AMWAY termékforgalmazó voltam és próbáltam egyszerre eladni a termékeket, valamint magát az üzleti stratégiát is. Nos, a héten egy ügy kapcsán előkerült a kérdés és belegondoltam mennyire iszonyatos mértékben hasonlít az AMWAY egész szerkezete a kisegyházak felépítésére. Szinte megrémültem ettől! Amit most leírok, saját tapasztalataim alapján írom, a hasonlóság nem a véletlen műve!

Egyrészt termékforgalmazóként eljártam "istentiszteletre": minden hétfőn voltak IC előadások (Info Centrum), ahol "bizonyságtételek" során bizonyos, közepes szinten álló AMWAY-tagok meséltek élményeikről. Ezután került sor a "prédikációra", azaz egy nagyon sikeres termékforgalmazó előadására. Maga az előadás tökéletesen ugyanazokat az elemeket hozta, melyekkel egy mai pünkösdi-karizmatikus istentiszteleten találkozhatunk: harsány, lelkesítő beszéd, vastaps, bekiabálások. A téma viszont nem Isten, hanem a pénz, a siker és a karrier volt. Lényege: hinned kell abban, hogy bármit elérhetsz, mert képes vagy rá, meg tudod csinálni. A radikálisan karizmatikus felfogáshoz hasonlóan többször is elhangzott, hogy kerüljük a televíziót, viszont olvassunk pozitív könyveket! Az alapműveket a Testbeszéd és a Sikerkalauz című, többnyire pszichológiai alapokra támaszkodó könyvek jelentették.

Hétköznap azután "házicsoportok" is szerveződtek: ennek keretében a hierarchiában felettem álló szponzorral találkoztunk, aki lelkesített bennünket és megosztotta az AMWAY belső dolgait, a sikeres beszervezés módszertanát. Voltak aztán "evangélizációk" is, azaz elhívtunk "hitetleneket", vagyis az AMWAY hálózatán kívüli, potenciálisan beszervezendő embereket, akiknek elmondtuk a "megváltás" történetét: hogyan alakul majd az életük, ha belépnek és milyen jó dolog ez az üzlet.

A párhuzam az AMWAY és a kereszténység egyes formái között nagyon nyilvánvaló. Az MLM mint üzleti stratégia mellé az egész beszervezősdinek a Network21 nevet adták, ami összefoglalja a meggyőzés és rábeszélés mesterségét, egyben azt sejteti, ez a huszonegyedik század hálózata lesz. A cél a meggazdagodás, amit pozitív gondolkodással és rámenősen lehet elérni. Röviden azt mondhatnánk, ha kicseréljük Isten nevét Pénz-re, akkor majdnemhogy kész is van egy önálló felekezet, ami nem hitre, hanem a materiális javakra épül.

Szerencsére kiléptem ebből a rendszerből. Ez az egyetlen helyes megoldás.

(Még egy érdekességet hadd mondjak: a mindennel kapcsolatban szkeptikus Vágó István, aki viszolyog az ilyesféle manipulatív technikáktól, a nevét és arcát adta az AMWAY-hez. Nem tudom ma hogy gondolkodik erről, mindenesetre érdekes tény, hogy szerepel a céget népszerűsítő régebbi anyagokban...)

Mivel egyik szolgálatomhoz szükséges volt, kicsit megnéztem közelebbről Pilátus bácsit - azt az embert, aki mosta kezeit miután Jézust a halálba küldte. Legtöbben gondolkodás nélkül rávágjuk, hogy Pilátus velejéig romlott figura volt, mások szerint pedig a körülmények áldozata.

Rosszkor volt rossz helyen - talán ez az igazság? Pontius Pilátus, mint Júdea prefektusa (helytartója) biztosan nem tartozott a világ legnagyobb formátumú vezetői közé. Vérengzést indított a zsidók ellen és amúgy sem volt az a sikeres diplomata: végül leváltották és száműzetésben halt meg.

Pilátus prefektus volt, azaz helytartó. Talán nem mindenki tudja, de a Római birodalomban prefektusnak lenni nem tartozott a legkönnyebb dolgok közé. Róma hatalmas területeket hódított meg, ezeket pedig felosztotta és az így létrejött provinciákba (tartományokba, körzetekbe) vezetőket nevezett ki. (Kicsit sánta példával olyasmi volt ez, mint Budapest huszonhárom kerülete, ahol kerületenként van egy-egy polgármester.) A békés, nyugodt körzetek vezetői prokonzulok lettek, ők nem a Császárnak, hanem a szenátusnak számoltak be munkájukról. A nyugtalan, balhés körzetekbe kerültek a prefektusok, akiknek sokkal nehezebb dolguk volt, ráadásul nekik közvetlenül a Császár felé kellett jelenteniük - valószínűleg ez sem lehetett életbiztosítás, ismerve a római császárok általános jóindulatát és emberbaráti hozzáállását...

Pilátus tehát egy eleve nyugtalan körzet, Júdea prefektusa lett és alapvetően három feladatnak kellett eleget tennie:

1. Békét teremteni Júdeában és azt megőrizni.

2. Gondoskodni arról, hogy a nép fizesse az adót.

3. Elérni, hogy az emberek tiszteljék a Császárt.

Nos, ha felcsapjátok a Bibliát és elolvassátok Jézus perének sztoriját, felfigyelhettek arra - minő véletlen! - hogy szerencsétlen Pilátust éppen ezen a három területen érte utol a végzet. Először is zavargások törtek ki, vagyis a béketeremtés lehetősége hirtelen veszélybe került. Másodszor Jézust többek között éppen azzal vádolták, hogy propagálja: az emberek ne fizessenek adót a Császárnak. Harmadszor pedig magát Pilátust érintette legérzékenyebb pontján a vád: ha nem ítéli el Jézust, akkor nem a Császár barátja, vagyis a tiszteletnek is lőttek... Pilátus bekerült egy pszichikai présbe, ez kétségtelen, s nagyon is jól értette, hogy össztüzet zúdítottak rá.

Elítélhetjük ezt az embert, de azért ha van kedvünk, kicsiholhatunk magunkból némi empátiát is: nem lehetett egyszerű Pilátusnak hirtelen azzal szembesülni, hogy szinte egyik pillanatról a másikra mindhárom stratégiai fontosságú területen megszorongatják. A Bibliából kiderül, hogy vívódott is magában, nem tudott mihez kezdeni a helyzettel, mitöbb kísérleteket tett arra, hogy Jézust kimentse. Végül azonban a kézmosást és a felelősség elhárítását választotta és engedett a nyomásnak. Nem tudom mennyire tudott megkönnyebbülni, hiszen tudta hogy egy teljesen ártatlan személyt küldött a halálba.

Tudjuk azt nagyon jól, milyen érzés ez. A kereszténység nem rendíthetetlen harcosokból áll, hanem vergődő emberekből, akik gyakran még csak nem is vívódnak és küzdenek önmagukkal, hanem a külső nyomásnak engedve azonnal beadják a derekukat. Pontius Pilátus nem döntött jól, de ilyen presszió alatt kíváncsi lennék ki lenne közülünk, aki kiállta volna a próbát? Pilátusnak persze a fenti három pont mellett volt egy negyedik, egy sokkal mélyebb problémája: nem ismerte fel Jézusban magát Istent. Jó kérdés, ha ez mégis megtörténik és Piáltus a végsőkig kiáll Jézus mellett, mi lett volna a folytatás?