« Komolyan venni a komolytalant   Agyhaláltábor »
2009. nov. 6. 8:52 - írta Sytka
9 komment

Gyülekezeteket fenntartani, evangélizálni, missziózni, lelkigondozni, rendezvényeket szervezni - rengeteg energia. Túl sok ahhoz, hogy felesleges legyen. Az optimalizáláshoz azonban elengedhetetlen, hogy saját munkáját rendszeresen felmérje az ember. Akkor miért nem tesszük?


Vegyünk például egy repülőjáratot. A kapitány, a másodtiszt, esetleg a navigátor magukra zárják a pilótafülke ajtaját, izzítják a motorokat, ellenőrzik a műszereket. Az utaskísérők mindent megnéznek, bemutatják a biztonsági teendőket, bezárják a csomagtartó rekeszek ajtajait. A repülőgép elkezd kigurulni a felszállópálya felé. Ekkor az irányítótoronyból megszólal egy hang: "Ennyi volt gyerekek. Mi megtettük, amit tudtunk, innentől kezdve rátok bízzuk az egészet, reméljük megtaláljátok a helyes felszállópályát, útközben sem lesz semmi gond és a célnál magatoktól leszálltok. További szép napot, kiszálltunk az éterből, viszlát!"

Áprilisi tréfa, a rosszabbik fajtából... Azt hiszem ha egy ilyen szituáció a valóságban történne, az egész személyzet visszaadná (pilóta)jogosítványát: ezek a munkakörülmények alkalmatlanok a célba jutáshoz. Mivel emberek élete és biztonsága forog kockán, nem megengedhető hanyagság, hogy egy repülőgép csak úgy eltűnjön a folyamatos figyelem elől és a kutya se tudja, célhoz ért vagy sem. Ellenkezőleg: minden másodpercben figyelni kell hol van és mi történik vele, mert csakis így garantálható a biztonságos megérkezés és az értelmes munkavégzés együttese.

Talán nem túlzok, de a gyülekezetekben is emberek életével "játszunk". Az Egyház minden tevékenysége emberek életét érinti. Profánul szólva, a mi munkadarabjaink lelkekből állnak. Amikor a gyülekezetnek Igét hirdetünk, amikor lelkigondozunk, amikor kívülállókat szólítunk meg - minden esetben emberekhez jutunk el és az ő gondolatvilágukba, érzelmeikbe, felfogásukba injektálunk hatásokat. Szerintem a szükséges minimum lenne, hogy folyamatosan tudakozzuk, mennyi értelme van munkánknak. Ezt azonban az esetek többségében én nem látom. Iszonyú energiát, anyagiakat, imát, kétkezi munkát fektetünk be az Egyház különféle megmozdulásaiba vagy éppen saját gyülekezetünk projektjeibe, de ki és hogyan ellenőrzi, annak mennyi haszna és értelme volt? A kommunikációelmélet egyik legismertebb keresztény szakértője, Em Griffin egyszerűen a félelmet jelöli meg, mint ami visszatart bennünket ettől:

"Mi, a keresztény hit hírnökei sokszor elfelejtjük ellenőrizni az átadott üzenet eredményét. Optimistán idézzük, hogy Isten beszéde nem tér vissza üresen, és automatikusan feltételezzük, hogy amit mondtunk, megtette hatását. Talán a kudarctól való titkolt félelmünk áll mindennek hátterében."

Ez tipikusan a fent vizionált, magára hagyott repülőgép esete. Így növekszik a "szellemi redundancia", így torlódnak egyre nagyobb kupacba olyan dolgok, melyekről mi magunk sem tudjuk mennyire van értelme életben tartani őket. Persze ez nem csak az adott szolgálatot végző kudarca, az emberekből sok esetben nehéz kiszedni bármilyen véleményt. Ebben a kérdésben számomra jó példa Rick Warren (a Céltudatos Gyülekezet című könyv szerzője). Nézeteit lehet bírálni, de az mindenképpen szimpatikus, hogy minden követ és akár a gyülekezeti padsorokat is megmozgatja a hatékonyság növelése végett. Az embereket kérdőívekkel, felhívásokkal, folyamatos faggatózással zaklatja. Nem hagy nyugtot nekik, azt mondanánk pofátlan, pedig nem azért teszi ezt, mert tényleg az volna. Tudni akarja mi a vélemény munkájáról, prédikációiról, szolgálatáról. Elvégre miért is jó az, ha egy közösségbe elégedetlen emberek járnak? Miért volna cél, hogy fogalmunk se legyen azok véleményéről, akik felé szolgálunk? Milyen értelmes indokot lehet mondani, amiért szembecsukva érdemes a munkát végeznünk?

Azt hiszem triviális dologról írok, mégis a folyamatos visszacsatolás szinte teljesen hiányzik a napi rutinból. Ezt az is bizonyítja, hogy az Egyházban rengeteg feneketlen kút funkcionál és azok lapátszámra nyelik el a pénzt, időt, energiát. Ezeket be lehetne temetni. Vannak egyszerű és hatékony módszerek, melyeket csatasorba állítva megtudhatnánk az emberek őszinte véleményét, mérhetnénk egy-egy terület hatékonyságát, ezáltal optimalizálhatnánk különféle szolgálatainkat. Nem utolsó sorban, ez az emberek jó részét is boldogsággal töltené el: úgy éreznének, fontosak (azok is). Szerepük, beleszólásuk van abba, ami körülöttük és velük történik. Nem csupán átmennek azon, ami éppen utoléri őket a gyülekezeti programok sodrásában, hanem ők is alakíthatják a dolgokat. Hát nem jobb így?

Lehet felvetni megoldási javaslatokat a fenti problémára!


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

Kategóriák

Filózás

Címkék

filozas

Eddig 9 komment érkezett ()

  • 1.  Bőjte Mihály
    2009. 11. 06. 10:53

    Nagyon jó meglátás, ügyes észrevétel. Mindenképp jó sok munkatársat, szakembert feltételez ez a fajta visszacsatolás - ami szintén csak jót tenne az Egyház-ak-nak. De hát valahol el kell kezdeni, és a kezdés lehet szerényebb is - odafigyelés, odahallgatás a körülöttünk lévők őszinte véleményére.

  • 2.  Sytka
    2009. 11. 06. 11:02

    Kedves Mihály,
    Így van, nem mindjárt statisztika-hegyekben és mindenféle ügyes húzásban kell gondolkodni. Millió módja van annak, hogy odafigyeljünk az emberek véleményére, csak nem szabad betömni a csatornákat és folyamatosan kontrollálni kell, amit teszünk.

  • 3.  Megadatott
    2009. 11. 06. 12:26

    Szerintem is jó meglátás. :)

    Minden vezetőnek, aki szeretné jobban csinálni a dolgokat ezt felkellene ismerni.

  • 4.  Ildikó
    2009. 11. 06. 15:01

    Szerintem is ez a fő oka annak, hogy néha a veztők minden realitásérzéküket elvesztik azzal kapcsolatban, hogy mi a vélemény a szolgálatukról, milyen hatással van az a gyülekezetre, vagy hogy épp milyen a közhangulat egy közösségben. Nagyon sokat jelentene a folyamatos kommunikáció az emberekkel, de ahogy a Sitka is mondta: a félelem nagy úr! Ennek a félelemnek persze lehet hallani teológiai megfogalmazását is: Mózes se kérdezte meg a néptől, hogy mit szeretne!A lényeg az, hogy talán maguk a vezetők se tudják elképzelni, hogy micsoda felszabadultságot jelente számukra is az az érzés, hogy nem félnének az emberek véleményétől, és szabadon el lehetne mondani a látásokat,anélkül, hogy az ember rögtön ki legyen kiáltva ellenségnek. Szóval lehetne kérdőív, véleményláda stb., de a legjobb persze az lenne, ha szemtől szembe lehetne beszélni dolgokról.

  • 5.  Sytka
    2009. 11. 06. 15:51

    Ildikó, egyetértek. Azért is furcsa ez, mert amúgy - az Egyházon kívül - a legtöbb területen nagyon komolyan veszik, hogy a munkának jól mérhető értéke és értelme legyen. Gondoljunk csak a politikai pártok folyamatos szondázásaira, az újságok állandó kérdőíveire, nem beszélve a profitorientált vállalkozásokról, ahol a pénzük, piaci sikerük múlik rajta, hogy versenyképesen dolgoznak vagy sem.
    Én nem akarom a kereszténységet vállalkozássá tenni, de szerintem jól jönne ha mi is szorosabbra vennénk a kapcsolatot az "istenadta néppel". És ennek keretében folyamatosan "pásztáznánk" a szellemi eget, hogy mennyi értelme/haszna van annak, amit csinálunk.

    Egyébként szerintem nem csak a félelem az oka ennek a visszhangtalanságnak és véleménytelenségnek. Az embereknek is "megvan a maguk véleménye" és azt tapasztalom, hogy ezt nem szeretik szemtől-szembe megmondani, inkább a másik háta mögött beszélnek. Másrészt pedig a gyülekezetek és az Egyház azért is tud úgy-ahogy működni a vélemények nélkül, mert nem profitorientált és ezért úgy érzi nincs mit vesztenie... Ez persze tévedés.

  • 6.  Sytka
    2009. 11. 06. 16:03

    Amúgy most, hogy ilyen ügyesen összefoglaltuk a dolgokat, rátérhetnénk a megoldási javaslatokra is. :-)

    Rövid javaslat: anonimitás. Nem tartunk még ott, hogy az emberek arccal és névvel felvállalják, amit gondolnak. (Tisztelet a kivételeknek!) Ez persze baj, de ezért kár lenne nem megtudni a véleményüket. Tehát a vélemények gyűjtése alapvetően anonim kell legyen - szerintem. Innen indulnék el.

  • 7.  direktor
    2009. 11. 06. 17:43

    Nagyon jó, hogy felhoztad ezt a témát, és én is úgy gondolom, hogy a visszacsatolás egy fontos és hasznos dolog.

    A "nem akarom a kereszténységet vállalkozássá tenni" gondolathoz azért elmondanám, hogy szerintem akarva akaratlanul is ez lesz a kifutása a dolognak, mivel ez az egész felfogás abból ered, hogy vannak emberek, akik a gyülekezetre úgy tekintenek, mint egy vállalkozásra/vállalatra..., a pásztor ugye a menedzser, Isten pedig a tulajdonos. Nem mondom, hogy ez feltétlenül rossz, és biztos lehet jól is csinálni, de mindenképpen érdekes szemlélet, és mivel szakmámba vág a téma, lehet, hogy még fogok egy-két dolgot írni, csak most nincs időm.

  • 8.  Zsotza
    2009. 11. 08. 7:03

    Hónapokkal ezelőtt -kísérletből-vállalkoztam arra,hogy készítsek "visszajelzést" a vasárnap elhangzott Igehirdetésről,E-mail-ben leírtam,hogy engem mi fogott meg a tanításban,milyen gondolatokat,cselekvéseket indított el bennem. Ezeket az E-mail-eket elküldtem jónéhány tesónak. Hátha elindul egy nagy közös együtt-gondolkodás,ami a Pásztornak is bátorító (Nem "szállt el a levegőbe" a prédikációja!) Sajnos a reakció teljesen kiábrándító volt,nem voltak vevők rá. Nem tapasztaltam igényt a visszajelzésre-sem "élőben",-sem virtuálisan. Megint kullogunk a Világ után....

  • 9.  Sytka
    2009. 11. 08. 9:29

    Zsotza: igen, lehet számítani arra, hogy az emberek teljesen közömbösek lesznek. A "nulladik feladat" éppen ezért az, hogy megtaláljuk, megfogalmazzuk őszintén, mi az oka az emberek passzivitásának. Nyilván csak ezután lehet szembeszállni ezzel és kialakítani egy "visszajelző-rendszert" a gyülekezetben.
    Amúgy lehet erről tanítani is, hogy a gyülekezet mindannyiunké és nekik a legjobb, ha visszajeleznek, stb, stb... Szerintem vannak ennek módjai, csak lassú és nem látványos munka.

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.